Állakat beszíjazni: az Amazon alapítója 600 millió (!) dollárt akar költeni az esküvőjére
Jeff Bezos igen látványos nemet mondott az evangéliumi egyszerűségre.
Gyermekeink túlzsúfolt tantermekben, alulfinanszírozott iskolákban ülnek, azért, hogy néhány magas pozíciójú egyén a saját magánstrandján pihenhessen.
„Az amerikaiak évtizedeken át helytelenítették az adózást mert azt mondták nekik, hogy az adócsökkentés ösztönzőt nyújt majd a keményebb munkára, így pedig hozzájárul az amerikai gazdaság virágzásához. Populista vezetőink ezt mondták nekünk – és még mindig ezt mondják, amikor Washingtonban épp megreformálják az adózást –, ezért csökkentették a jövedelemadót, hadjáratot folytattak az örökösödési adó ellen és igyekeztek megakadályozni, hogy a kormányunk fellépjen az offshore adóparadicsomokkal szemben.
Valójában azonban ez sosem rólunk vagy a gazdaságról szólt. Ma már világos, hogy mindennek egyetlen célja volt csupán: létrehozni egy szuperemberekből álló osztályt magunk fölé. Ennek semmi köze nem volt a munkahelyekhez vagy a növekedéshez. De a szabadsághoz sem. Az egyetlen személy, akinek a szabadságát növelték ezek az adóparadicsomok, a milliárdos volt. A cél az ő, nem pedig a mi életünknek a még jobbá tétele volt.
Gondoljuk át egy pillanatra, hogyan éheztették ki ezt az országot azért, hogy az offshore számlák tulajdonosai békében élvezhessék a magángépeik nyújtotta kényelmet. Gondoljunk arra, mi mindent tehettünk volna azokkal az összegekkel, amelyek elvesztek az évtizedek alatt ezeknek az adózási stratégiáknak köszönhetően. Az omladozó infrastruktúrát, amely miatt a politikusok annyira szeretnek panaszkodni: már rég meg kellett volna – lehetett volna – javítani.
Gondoljunk minden fiatalra, akiket hallgatói kölcsönökből származó katasztrofális adósság terhel: ezt meg kellett volna szüntetnünk és meg is szüntethettük volna. Gondoljunk a hanyatló kisvárosainkra, a rozsdaövezet haldokló városaira és a drogfüggő, reménytelen emberekre: mindannyiukon segíthettünk – segítenünk kellett – volna. (...)
Szenvedünk a kátyúktól és attól félünk, hogy az autópálya-hidak összeomlanak, csak azért, mert vezetőink lehetővé szerették volna tenni ezeknek a nagyon különleges embereknek, hogy egy még nagyobb, második jachtot vásároljanak maguknak. Gyermekeink túlzsúfolt tantermekben, alulfinanszírozott iskolákban ülnek, azért, hogy néhány magas pozíciójú egyén a saját magánstrandján pihenhessen.”